"Az élet álom" mondja Calderon, és "színház az egész világ" - vélekedik egy Shakespeare hős, de az ő idejükben még nem létezett a film, ez a hipnotikus műfaj.
Merthogy az élet mégsem álom, de leginkább játék, s az egész világ sem színház, de nem ám.
Hanem itt a film:
Az életet leginkább megközelítő játék.
A játék a játékban. A valóság hasonmása:
Lenyűgözi és bekebelezi a közönséget.
"A jó lovas katonának de jól megyen dolga..."
Már látjuk is, amint vidáman nyargal a jelmezes karakter a tarka virágos mezőn át az üszkös csatatérre, egyenesen a halálba...
Sértetlenül megmerítkezni a legszélsőségesebb karakterek életében, eljátszani bármilyen figurát, hát nem isteni feladat, isteni színjáték poklok poklán át az égig?
És a színésznek a haja szála sem hasad ketté, a purgatóriumon keresztül is csupán a látványtól sokkolt néző gázol át a bűnös "Vergilius"-t alakító filmszínész különdíjas vezetésével, majd a "Beatrice" -t megformáló, előnyösen megvilágított színésznő oldalán a megbabonázott, kólát szürcsölő, kukoricát ropogtató közönség mennyei élvezetekben részesülhet.
Igen-igen jó élethalál urának, úrnőjének lenni - páratlan játék!
A "karakter azonnali felvételének" varázslata nem misztikum. Az egyszerű, gyakorlatban működő színésztechnika sokkal közelebb áll alaptermészetedhez, mint valaha hitted. Választ kapsz kérdéseidre, amelyek eddigi színészi tapasztalataid során felmerültek, és tisztázatlanul maradtak.
Egyáltalán mik egy filmszínésszel szemben támasztott követelmények?
Hogyan lehet alkotótársként működni egy profi stábban?
És teremteni egy világot, amit bárkinek a kezébe nyomhatsz DVD-n?
